A Cabo da Roca az európai kontinens legnyugatibb pontja, vagyis a kontinens vége és mindössze másfél órára fekszik Lisszabontól. Van még jó hír: valahol a kettő között található Sintra, amit még egy rövidebb lisszaboni tartózkodás idején is nagy hiba lenne kihagyni.
A Rossio állomás Lisszabon Keleti pályaudvara, csak a belvárosban található és több a díler a környékén. Innét indulnak 20 percenként járatok Sintra városkában, ami önmagában nem egy kihagyhatatlan célpont ebben a kihagyhatatlan célpontokban tobzódó kis országban, de ha elindulunk a Serra de Sintra erdőségbe ágyazott paloták felkutatására, hamar rájövünk, hogy ennél hosszabb utat is érdemes lenne megtenni ezért a látványért. A dílerektől így nem kell semmit venni: a Sintra-túra önmagában egy elképesztő trip.
Az egykori királyi rezidenciára minden klisé igaz, ugyanis tényleg olyan, mint egy elvarázsolt erdő, tele szürreálisan eklektikus rezidenciákkal, kertekkel és palotákkal. Ez az UNESCO Disneyland tényleg rabul ejti a legszőrösszívűbb turistát is, egy idő után azt várná az ember, hogy az egyik bokorból maga Mickey egér bukkan elő és mondja portugálul, hogy keziccsókolom, miközben Mary Poppins a nyakában ül és Sangriát iszik.
Persze a központban is érdemes eltölteni néhány percet, de az igazi kaland a hegyen kezdődik, amire akár gyalog is felmászhatunk. Sintrához közel még cuki házakat találunk, de ezek hamar elfogynak éa a Pena palotáig csak az aszfaltút mellett lehet zarándokolni, ami a buszok és száguldó tuk-tukok mellett nem a legmeghittebb túraútvonal.
Cserébe készülhetünk a látványra, ugyanis minden kanyarban más szögből rajzolódik ki előttünk a portugál cifra palota kontúrja, és minden szögből epikus látványt nyújt ez az építészeti eye candy, ami egyszerre reneszánsz, mór, gótikus... a lista hosszasan folytatható.
Érdemes napnyugtára időzíteni az érkezést, a látvány pompás, szóval nagyon kell vigyázni, hogy hirtelen felindulásból ne kérd meg a csajod, vagy valaki más kezét, aki épp a közeledben van.
Idő hiányában nekünk sajnos csak a Pena palota fért bele, de az épületet körülvevő parkkal együtt (amely további kis kincseket rejt) ez is remek délutáni program, pláne ha tovább indulunk, ugyanis újabb fél óra zötyögéssel
a világ tetejéről a világ végére is eljuthatunk.
A Cabo da Roca az európai kontinens legnyugatibb pontja - aki ennél is közelebb szeretne kerülni egy személyi igazolvánnyal Amerikához, annak egész az Azori-szigetekig kell repülni.
Utálom ezt a kifejezést, de itt valóban ez jut eszébe az embernek: drámai. A hatalmas sziklafal tetejéről nézni, ahogy a vad Atlanti-óceán kóstolgatja a sziklákat egész kivételes élmény, amit ezer szelfibot sem tud elrontani. És a "no photo, szinyor" turisták sem, akikre nagyon élénk hatással volt a nyugat szele.
Arra is vigyázni kell, hogy itt se kérd meg ismét a csajod kezét. Alternatív megoldás lehet a lakat.
Az óceán őrével sem érdemes packázni.
Ottlétünk idején volt egy jókora csoport, akik a kövirózsákon ülve meditáltak... biztos valami exkluzív csí van a hegyoldalban, de ha engem kérdeztek, a legjobb, amit itt tehet az ember, hogy a hatalmas víztömeg felé fordul és hosszasan masszíroztatja a szemét a nagyon nagy kékséggel.
Még több portugália:
Lisszabon / Hospital de Bonecas
Még több mediterrán kontent:
Bari / Taormina és Catania / Szirakúza / Puglia / Matera
..............................................
Ne maradj le, kövesd a tizen2 oldalát!