12 kép a 640 éves Vlkolinec községről

2016. február 18. 09:26 - Hlavaty Tamás

Pontosan 1376-ban említi először a történetírás Farkasd, azaz Vlkolinec község nevét, igaz, úgy, mint Rózsahegy (Ružomberok) egyik utcáját. A mai Szlovákia területén található kis szépség minden partizán álma, amely megéri a kitérőt, ha valaki a Magas-Tátra felé venné az irányt.

img_7189.JPG

 

Aki járt már Szlovákia tetején a Magas-Tátrában, tudhatja, hogy

Liptovskẏ Mikuláš és Poprád között duplán kell figyelni az emberfiának, hogy ne álljon keresztbe kocsival a sztrádán és várja, hogy jöjjön a Cobra jedenásť, amikor meglátja a fennséges hegyvonulatot.

A hegy-pornó előtt azonban érdemes tenni egy kis kitérőt Ružomberok felé, nem is a város miatt, hanem mert néhány kilométerrel fölötte egy lenyűgöző kis falu várja a Magas-Fátra visszafogott hegyei között.

img_7182.JPG

Már az odajutás is izgalmas, ugyanis a város határánál egy nem túl bizalomgerjesztő mellékútra kell lekanyarodni.

Szinte várnánk, hogy rosszarcú hegyi emberek tűnnek fel, szándékaikra utaló Deliverance dvd-vel a kezükben, de nem ez történik.

Néhány meredek kanyar felfelé, kis sebesség, nagy gáz, és pár perc alatt Vlkolinec kapujában találjuk magunkat.

img_7188.JPG

A kaput szó szerint kell érteni, ugyanis pár eurós belépőt kell váltani, hogy kezdetét vegye az időutazás. Mert, hogy az epikus helyen fekvő kincsesdoboz olyan,

mintha valaki lerakta volna a hegyek közé, az idő pedig megfeledkezett volna a létezéséről.

img_7193.JPG

Erdélyben találkozhatunk hasonló helyekkel, sőt, itt is vannak medvék, akikkel a figyelmeztető tábla szerint nem ajánlatos közös selfie-t készíteni. Sajnos nem is volt alkalmunk rá, így maradtak a kevésbé fenyegető növények, melyekből viszont remek pálinkát lehet főzni.

img_7192.JPG

A 718 méter magasan fekvő falu teljes egészében UNESCO világörökségi helyszínnek számít a maga 45 darab tradicionális faházikójával. 

img_7185.JPG

Bár a Tátra majd 2700 méter magas hegyei mellett a Nagy-Fátra egy cuki kis emelkedőnek számít, mégis úgy tűnik, hogy egy civilizációt teljesen elzárt mikroközösségbe kerül az ember, ahol

éjszakánként brindzás haluskára fektetett hím medvéket áldoznak fel a pogány isteneknek.

img_7191.JPG

Vlkolinec nem skanzen, mivel a viskók többségében még mindig élnek derék polgárok. Ennek ellenére csak elvétve kóborolnak az utcákon az emberi faj képviselői, sokkal több a fotogén macska – ők isztambuli rokonaikat idéző lazasággal pózolnak az autentikus környezetben.

img_7180.JPG

A házikók mellett van egy templom, néhány leharcolt gépjármű, egy erecske csobog a „főút” mellett, és persze akad kocsma is, de

egyetlen borovičkától tántorgó őslakost sem láttunk, aki inkább a mámorba menekülne amiatt, hogy kevesebben vannak a lakhelyén, mint kedd reggel a 21-es buszon.

img_7190.JPG

Néhány ház múzeumként funkcionál: egy idős hölgy, akinek életéből csak Tarr Béla tudna filmet forgatni, szívélyesen invitált be minket az egyikbe, hogy bemutassa, milyen körülmények között élt régen akár 3-4 generáció egymás hegyén-hátán a másfél szobában. 

img_7186.JPG

Ennél izgalmasabb program kitapicskolni a „belvárosból”. Pár lépés, és máris a háborítatlan természetben találjuk magunkat. Több túraösvény indul az erdő szívébe és minden felfelé tett lépés meghálálja magát, a panoráma ugyanis pazar, bármilyen évszakban is vetődjön ide a turista.

img_7181.JPG

Mi télen jártunk itt. Amikor a Magas-Tátrában szinte lehetetlen túrázni, hacsak nincs az ember bakancsára erősítve egy kisebb buldózer, addig itt

őszies hangulatú természet vár mindenki, aki időben és térben is szeretne elveszni.

img_7183.JPG

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tizen2.blog.hu/api/trackback/id/tr918397262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.