Ha nem is a tízezer tó országa Svájc, de abszolút meghatároz mindent a víz, akár hó, jég, folyó vagy gleccser formájában van jelen. Ha Nyugat-Svájcra szűkítjük a kört, akkor is van bőven felfedezésre váró vízfelület a Genfi-tavon kívül.
Ha valaki nem jut messzebb Svájcban a Genfi-tó környékéről, akkor is remek ízelítőt kap az egész országból. Hegyek, égszínkék víz, szőlőültetvények, várak, és egy kis popkultúra. Utóbbiért Montreux-be kell menni.
Ha két szóban kéne összefoglalni Svájcot, valószínűleg a jólét és az unalom jelzők lennének a befutók. Ehhez azért csapjuk hozzá azt is, hogy szinte lehetetlen olyan négyzetkilométert találni, ami ne kívánkozna képeslapra. Hihetetlen, mennyi szépség fér el egy ilyen kis országban.
Varsónak jól áll az ősz. A város lelkéhez valahogy jobban passzolnak a szomorkás színek, de ez abszolút nem azt jelenti, hogy lehangoló hely lenne. Bár kevés földdarab élt át több csapást, a lengyel főváros mégis bőven tartogat izgalmakat egy hosszú hétvégére.
Bár nehéz olyan helyet találni a 14 milliós Isztambulban, ahol ne lenne legalább 3 és fél ember egy négyzetméteren, azért nem lehetetlen feladat. Íme 12 kép Ázsia és Európa kapujából, melyeken a falak, kövek, tornyok és hajók mesélnek.
Isztambul gyakorlatilag egy gigantikus állatmenhely. Az emberi faj 14 millió képviselője él itt (ezt a témát az előző bejegyzésben jártam körül), és ehhez jön nagyjából 150 ezerre becsült kóbor négylábú. Nélkülük szinte már elképzelhetetlen lenne a török megapolisz és környéke.
Isztambult lehetetlen 12 képben megfogalmazni, ezért a következő pár tematikus bejegyzés erről a hangyabolyra emlékeztető megapoliszról szól majd. Elsőként jöjjön néhány arc és tarkó a 14 millióból.
Pontosan 1376-ban említi először a történetírás Farkasd, azaz Vlkolinec község nevét, igaz, úgy, mint Rózsahegy (Ružomberok) egyik utcáját. A mai Szlovákia területén található kis szépség minden partizán álma, amely megéri a kitérőt, ha valaki a Magas-Tátra felé venné az irányt.
Kultúrsokk, lenyűgöző természet, aknákkal tele erdők, kiaknázatlan potenciál a turizmusban, friss háborús sebek az épületeken és a lelkekben, finom falatok, barátságos emberek, mindez olyan áron, hogy néhány helyen az volt az érzésünk: ha nem vigyázunk, több pénzzel megyünk el, mint amennyivel jöttünk. Welcome to Bosnia.