Bari olyan, mint Barcelona és Nápoly eltitkolt gyermeke. Egy szegény régió nyüzsgő központja, ami sok szempontból gazdagabbnak tűnik, mint néhány nyugati város. Errefelé súlyos az élet, mégis könnyűnek tűnik. Íme 12 bizonyíték.
Bariban él az élet, ahogy József Attila mondaná. A tengerparton polipokat csapkodnak a földhöz a halászok, a pincér élő rákot hoz ki tálcán, hogy mehet-e a fazékba, rengeteg nyers hal és tengeri sün kerül terítékre. Az óváros olyan, mint Nápoly semmihez sem hasonlítható útvesztői, de a pálmafákkal szegélyezett tengerpart egész más hangulatot áraszt. Természetesen itt is robogóval járnak még wc-re is, úgy tűnik, hogy kivétel nélkül mindenki cigizik a 8 évesektől a nagyobb kutyákig. Vacsi szigorúan fél 9 után, addig csak a turisták bohóckodnak. A focaccia árusoknál még éjfélkor is tömött sorokban állnak, ahogy a fagyizóknál is. Nem csoda, hiszen egy sima focaccia barese (paradicsom, oliva, oregánó) is olyan finom, hogy már emiatt megéri a másfél óra repülés. Köszi Wizz.
Az élet a piazzán van, kiöltözött csajok és udvarlóik kavarognak a fülledt éjszakában, mint a halak a sekély tengervízben. Mindenki kiabál, egy csendbohóc fél perc alatt idegösszeomlást kapna. Azt mondják, Olaszország Róma fölött csak antipasti az igazi életérzéshez. Igazuk van.
Egy vidám halász mutatja a portékáját. A polip kevésbé vidám.
Erről a jószágról nem is beszélve, aki este már valamelyik "fruttidimáréra" szakosodott étteremben végzi friss előételként.
Ahogy a helyi tengerparti településeken, itt is a víz mellett és az óvárosban koncentrálódik az élet, ahol igazán autentikus figurák bukkannak fel. Van, aki épp munkába indul...
...és van, aki pont letudta a műszakot.
A történelmi városrészben minden második sarkon akad egy szentély, szeretnek az erkélyről nézelődni és a mosás úgy tűnik nemzeti sport, aminek köszönhetően a masszív galambszagot mindig a frissen mosott gúnyák illata nyomja el.
A templomok előtti tereken focizó gyerekek kliséje sem alaptalan.
Egy tipikus kapualj. Legszívesebben az összeset befotózná az ember. Mindegyik egy külön kis univerzum.
A helyi mammák hétvégén, délelőttönként kiülnek a ház elé és a régióra leginkább jellemző orecchiette tésztát készítik. A fürge ujjak úgy gyártják a finomságokat, mint a gép, hogy három perc főzés után végül valami finom raguval összeforgatva végezzék a kis kagylótészták. A pugliai konyhára egyébként az egyszerűség jellemző: néhány alapanyag, napérlelte zöldségek, pár órája még ficánkoló halak és ugyebár a pórul járt polipok, akikkel fent már találkozhattunk.
A sziesztát szigorúan tartják. Sokan akkor is, amikor már rég vége.
"Ciao Lorenzo. Este itt. Előtte kajálhatunk fél 10 körül valami szén-hidrátot."
Az igazsághoz tartozik, hogy igazán jó strandokért már utazni kell picit, de Puglia rengeteg lehetőséget kínál azoknak, akik azzuro tengerben szeretnének fürödni egy kevésbé zsúfolt helyen. Például... de erről később.
Gyere oda is: Facebook
Vagy nézz szét a kimaradt jelenetek között: Instagram
