Isztambul gyakorlatilag egy gigantikus állatmenhely. Az emberi faj 14 millió képviselője él itt (ezt a témát az előző bejegyzésben jártam körül), és ehhez jön nagyjából 150 ezerre becsült kóbor négylábú. Nélkülük szinte már elképzelhetetlen lenne a török megapolisz és környéke.
Én személy szerint nem jártam még olyan mecsetnél, ahol ne lett volna legalább néhány kóbor macska. A muzulmánok nagy tiszteletben tartják ezeket az állatokat, állítólag a Prófétát egyszer meg is mentette egy macska a kígyómarástól, és olyan mondás is van, miszerint
ha megölsz egy macskát, egy mecsetet kell építened cserébe. Elnézve a mérhetetlenül sok török mecsetet városszerte, ez nem túl jó hír a nyávogó lényeknek.
Nem csak a mecsetek árnyékában találkozhatunk a rendkívül fotogén állatkákkal: a kávézók, ruhaboltok és sima lakások előtt egyaránt találni kis tálkába rakott olcsó macskaeledelt és vizet. Épp ezért sok helyinek gyakorlatilag saját kutyája vagy macskája van, csak épp nem a lakásában, ahol a jószág befekhet vasárnap reggel az ágyába.
Ezek a név nélküli utcai harcosok rendkívül szabados életet élnek annak minden előnyével és hátrányával.
Bár úgy tűnik, hogy a kóbor állatok egész jól alkalmazkodtak a körülményekhez, azért nem volt mindig idilli a helyzetük. Egy 2012-es kormányrendelet szerint például a városszéli parkokba szállították volna őket, ami az állatvédők heves tiltakozását váltotta ki, akik nem szerették volna, hogy megismétlődjön egy gyalázatos, 1910-es eset. Ekkor egy elhagyatott szigetre deportáltak egy csomó állatot, és táplálék híján hamar megindult egy állatian kemény Legyek ura.
Bár hallani sztorikat arról, hogy néhány keményvonalas eb olykor megkerget pár gyanútlanul sétálgató állampolgárt, azért ez elég ritka eset. Mondjuk úgy: 150 ezerből akad egy-két betyár.
Ezek a fotók is inkább azt mutatják, hogy egy non-stop szieszta a cuki bolhazsákok élete. Mondjuk őket senki sem kérdezte...
A Herceg-szigeteken hasonló a helyzet, csak ott lovakkal bővül a felhozatal. Büyükadáról külön bejegyzésben mesélek hamarosan, addig is itt van néhány paci, akik még mindig jobban élnek, mint négy éve távoli bosnyák rokonaik (a kapcsolódó bejegyzésért katt ide).
Az idilli kis szigetcsoport felé tartó hajókat egyébként úgy kísérik a sirályok, mint valami repülő hiénák, ugyanis a furfangos madarak megszokták, hogy kenyeret dobálnak ki a fedélzetről, így az ügyesebbek már a levegőben lakmározhatnak, miközben a turistáknak is jut ügyességi feladat: jó pillanatban lencsevégre kapni az elegáns szárnyasokat.
Isztambuli rokonaik hanyagolják a testmozgást, inkább átgondolják az esti programot.
Ezt a labradort szemmel láthatóan elálmosította a látvány. Hiába, a helyiek ritkán értékelik, ami körülveszi őket. Most épp nyüzsgő városokról álmodik a szigetlakó.
A macskák imádják a dokkot, ugyanis mindig akad egy kis potya hal nekik, amivel elszórakozhatnak.
Eközben Jumurdzsák Párizs meghódítását tervezgeti egy utazási irodában.
Utazásból és fotóból sosem elég? Kövess Facebookon is!
