Szirakúza a 3. legnagyobb szicíliai város. Nem a leglepukkantabb, nem a legturistásabb, nem a legszicíliaibb. Afféle Szicília kezdőcsomag. Érdemes itt felvenni a hangulatot, mielőtt beúszna az ember Catania sodrásába.
A legutóbbi bejegyzésben a táplálkozásnál hagytam abba. Hol máshol. Andrea piaci street food paradicsoma mellett rendkívül jó éttermekben könnyíthetünk pénztárcánkon és nehezíthetünk magunkon. A helyi spagetti siracusanában ugyen nincs hús, de tipikus puritán olasz finomságnak bizonyul, kevés, de mindig friss alapanyagból készítve. Ennél is ízletesebb a sziget talán kedvenc vízi létformája, a kardhal, amit megsütve, de akár raguként is kérhetünk különböző házi tésztákkal. Az utóbbi krevettel és egy kis pisztáciával megszórt paradicsomszósszal maga a mennyország. Olaszországban a különböző régiók változatos városainak és ízeinek feltérképezése egy megunhatatlan kaland. Ez tényleg egy külön kis kontinens.
De kajafotó az nuku, ezért irány a kikötő, ahol szintén el lehet tölteni néhány órát a helyi erők erődemonstrációját szemlélve. Van itt minden kellék: piaci mammák.
Nikotinsárga bajszú hálótisztogató.
Pappák, akik elég nagy valószínűséggel fociról beszélnek. Ez persze klisé, de Olaszországban a klisék köszönik, élnek és virulnak.
Horgászokat az Ortigia sziget másik partján is találunk. Meglepő, hogy nem használják ki jobban a tengerpartot, pecázni is csak 10 méter magasról lehet. Nem mintha különösebben zavarná a srácokat.
Ahol pedig van strand, ott legalább mocskos. Aki szűz homokot szeretne, annak picit utazni kell a szomszédos kisebb falvakba, mert Szirakúzában nagy sláger a szemetelés.
Van viszont hajótemető, amely ráadásul egzisztenciális kérdésekkel lepi meg az ide tévedőket.
Az aranyhídban bámészkodás a helyieknek is megunhatatlan program.
Meglepő helyeken bukkannak fel a szentek. A szállásunknál például a vízórás Madonna.
De a szobrokról és terekről se feledkezzünk meg. Ez a Piazza Archimedén a Fontana di Diana.
A lemenő napnak decemberben is van ereje. Ezt az egyetlen árnyékos szoba lakói kivételével mindenki élvezi.
Ha több időt tudunk Szirakúzára szánni, mindenképp érdemes megnézi a görög színház romjait, illetve az óvárosi szigetet elhagyva a modern Santuario Madonna delle Lacrime templomot. Ha valamelyik ex-jugoszláv ország elhagyatott sarkában húzták volna fel kereszt nélkül, legendás szpomenyik lehetne. Egy igazi brutalista sci-fi óriás, belülről is epikus kialakítással. Megéri benézni.
Ahogy Szirakúzában is megéri elveszni egy napra. Ha nem hiszed, van további 12 indokom ebben a bejegyzésben.
Következő megálló: Taormina és Catania.
Pattanj fel!