Ha két szóban kéne összefoglalni Svájcot, valószínűleg a jólét és az unalom jelzők lennének a befutók. Ehhez azért csapjuk hozzá azt is, hogy szinte lehetetlen olyan négyzetkilométert találni, ami ne kívánkozna képeslapra. Hihetetlen, mennyi szépség fér el egy ilyen kis országban.
Klisé, de Svájcban tényleg minden óramű pontossággal működik. Olyan jók az utak, hogy egy bosnyák szédülne rajtuk. Bárhová pikk-pakk eljut az ember és annyi természeti csoda, hegy, domb, tó és tehenekkel tarkított legelő van, hogy érdemes is bárhová elmenni.
Nem látni szemetet az utcákon, ha eldobsz egy csikket, félve nézel hátra, hátha lenyilaz majd egy Tell Vilmos aktivista.
Kifogástalan az életszínvonal, az egészségügyi rendszer, nem kell felsővezetőnek lenni ahhoz, hogy a boltba ne kelljen a legolcsóbb büdzsé cuccokra vadászni spórolás hashtaggel. Ráadásul, ha már ilyen gyorsan elértünk a kajáig: már egy kisebb szupermarketben lehidalás van, hiszen 3 környező ország, vagyis az olasz, német és francia gasztronómiai kifogástalan finomságai hevernek a polcokon és ehhez jönnek még a belföldi sajtcsodák és édességek.
Viszont aki nem itt keresi a fondüre valót, annak még a megszokott nyugat-európai árazáshoz képest is sokkoló lehet egy bevásárlás, vagy úgy eleve minden, amiért egy turista fizetni szokott.
Nekünk szerencsénk volt, mert egy ismerős svájci családnál volt a bázis és autóval jártuk be a nyugati régiót, így a helyiek életébe csöppentünk bele. Így egy közhelyet máris megcáfolnék, miszerint a svájciak zárkózottak. Kifejezetten társasági emberek, nyitottak, igyekeztek (esetünkben) franciáról angolra váltani, hogy sose zárjanak ki a kommunikációból. A másik tény, hogy bár nem jelent gondot nekik, ha a gyerek spanyolt akar tanulni, akkor a helyi Katedra nyelvsuli helyett 3 hétre kilőjék Costa Ricába, de mindezért elég keményen dolgoznak, legyen szó banki alkalmazottról, vagy sajtgyári munkásról.
A svájciak joggal büszkék arra a működő demokrácia nevű szerkezetre, amit generációk alatt állítottak fel, és ezzel nagyjából meg is elégedtek.
Nem kellett soha semmi ellen küzdeniük, így nem volt meg az az ellenerő, ami igazán izgalmas népséget faragott volna belőlük. Amikor egész Európa lángolt, a tehenek a világ ezen pontján épp olyan nyugalommal legelték a kövér füvet, mint ebben a pillanatban. Sorolj fel 10 svájci hírességet (nem, DJ Bobo nem ér)! Na, ugye?
Ennyit általánosságban, és most irány Interlaken. Svájcban egyébként nyáron pörög igazán a turizmus (leszámítva a síelőket), amikor nem burkolják be otromba felhők az Alpok vagy a Jura epikus hegyvonulatait. A természet kora tavasszal még kicsit szemérmes, de ha villant, akkor azonnal alél elfelé az egyszeri turista és megvan annak is a bája, amikor egy hóvihar után kisüt a nap. Nekünk volt részünk esőben, hókásában, jégesőben és napsütésben egyaránt. Épp csak genfi bankárok nem hullottak az égből.
Interlaken amúgy – ahogy a neve is jelzi – két szemrevaló tó, a thuni és a brienzi között terül el, és annyira izgalmas, amennyire egy svájci város izgalmas tud lenni.
Az emberek olyan német-francia keverék nyelvet beszélnek, hogy saját magukat sem értik, mégsem panaszkodnak. Az extrém sportok szerelmesei imádják a városkát, az égen még rossz időben is több a siklóernyős, mint a madár.
Interlakenből indul Európa egyik leghíresebb vasútvonala amely a kontinens legmagasabban fekvő vasútállomásán, Jungfraujochon áll meg. Nagyjából 2 óra az út, festői táj, meg minden, ami kell. Innét tovább lehet még magasabbra menni a Jungfrau kilátóra, megcsodálni az Aletch gleccsert és egy pillanatra elámulni a természet mindent elsöprő erején. Mindezt nagyjából 50 ezer forintnak megfelelő svájci frankért. Nem mentem fel. Ennyi pénzért Albániában egy hétig saját sofőrrel lehet csavarogni egy baráti társaságnak, és köröket fizetni helyi kecskepásztoroknak. Ezúttal inkább az utóbbit írtam fel a listámra helyette.
Főleg, hogy a másik irányban a fele ilyen magasan fekvő Mürren falucskába ennek töredékéért fel lehet jutni. A felvonó Lauterbrunnenből indul, ami szintén megér pár fotót.
Az alábbi házat azóta keresem az Airbnb-n, hiába.
Mürrenben egy havas síparadicsomba csöppentünk, ahol egy nagyobb törpényi magasságú hó zúdult az idilli hegyi házikókra.
Aki nem síelt, az curlingezett. Ez a rendkívül népszerű sport rengeteget elmond a svájciak vérmérsékletéről. Ha velük nem is kell vigyázni, azért vannak rázós helyek, ahol kezdő sztepptáncosoknak egyáltalán nem javasolt gyakorolni.
Interlakenben járva mindenképp érdemes tenni egy laza 20 perces kitérőt kocsival a Brienz-i tó felé, ahol a hipnotikusan kék víz még rossz időben is elcsavarja az ember fejét. Mondjuk az Iseltwald nevű kis halászfaluban.
Vagy Brienz-ben.
A 12 következő megállója Gruyéres és Montreux. Nyomj egy kövér lájkot, hogy ne maradj le: Facebook
