Aveirót szokás a portugál Velencének is csúfolni. Direkt használom a csúfolás szót, mert aki amiatt teszi meg Portóból az egyórás utat, hogy elvesszen a helyi kanálisok útvesztőiben, hatalmasat fog csalódni. De az unalmas kisváros és a közeli óceánpart együtt már kiad egy tartalmas egész napos kiruccanást. 

Amíg mi itt önfeledten netezgetünk, a Balaton jege feltartóztathatatlanul tűnik el. Néhány éjszakai mínusz még próbálkozik életben tartani, de a Balcsi jegének napjai meg vannak számlálva. Rámenni nem szabad, lemenni olvadás-turistáskodni viszont annál inkább ajánlott. 

A Cabo da Roca az európai kontinens legnyugatibb pontja, vagyis a kontinens vége és mindössze másfél órára fekszik Lisszabontól. Van még jó hír: valahol a kettő között található Sintra, amit még egy rövidebb lisszaboni tartózkodás idején is nagy hiba lenne kihagyni. 

1830 óta működik Lisszabonban a Hospital de Bonecas névre hallgató intézmény, ahol a mai napig játékbabákat szerelnek, restaurálnak és gyűjtenek. Aki látott már viktoriánus horrorfilmet, annak mondani sem kell, hogy amilyen izgalmas a hely, annyira para is, amint több ezer üveges tekintet mered rá minden sarokból.

Ha valaki megmagyarázhatatlanul vonzódik a brutalista lakótelepekhez, flaszter-útvesztőkhöz és poszt-jugoszláv csillagvárosokhoz, a belgárdi Blok 23-at jobbat fogja szeretni, mint a történelmi sétát az egykori Nándorfehérvár várromjai között.

Taormina és Catania nagyjából 1 óra vonatútra fekszik egymástól, mégis két teljesen más világ. Ha valaki nagyon úgy érezné, hogy a hegyre épült Taorminában túl közel került az istenekhez, érdemes Cataniában visszaszállni a földre. 

Szirakúza a 3. legnagyobb szicíliai város. Nem a leglepukkantabb, nem a legturistásabb, nem a legszicíliaibb. Afféle Szicília kezdőcsomag. Érdemes itt felvenni a hangulatot, mielőtt beúszna az ember Catania sodrásába.

Sokak szerint Olaszország Róma alatt kezdődik. Mások szerint minél délebbre megyünk, annál esszenciálisabb Itáliát találunk. Ebből kiindulva Szicília a "dél-olaszság" teteje, és bár decemberben nem lehet a nyárba menekülni, azért itt akkor is nyár van, ha egy téli kabát elkel napnyugta után. 

Lisszabon olyan, mint Rio de Janeiro és San Francisco szerelemgyermeke, aki Európa szélén telepedett le. Egy igazi pezsgő, kozmopolita város, amely bebarangolása a lehető legjobb vádliformáló gyakorlat a világon.

Balatonaligán a befagyott Balcsin nem csak reggeli fények szikráznak szépen, ahogy az előző bejegyzésben megpróbáltam bemutatni. Napnyugtakor is érdemes jégre tenni magunkat, már-már kiakad a giccs-o-méter, ahogy a magaspartról nézi az ember a jégen tükröződő aranyhidat vagy az ellenfényben korcsolyázókat. Ezzel nem lehet betelni!