Aveirót szokás a portugál Velencének is csúfolni. Direkt használom a csúfolás szót, mert aki amiatt teszi meg Portóból az egyórás utat, hogy elvesszen a helyi kanálisok útvesztőiben, hatalmasat fog csalódni. De az unalmas kisváros és a közeli óceánpart együtt már kiad egy tartalmas egész napos kiruccanást.
Ha vonattal érkezünk be Aveiróba, egy csinos állomás fogad minket, ami nem szokatlan Portugáliában, majd következik egy negyedórás séta a belvárosba.
Amíg nem érjük el a mini lagúnaváros központi részét, sok izgalom nem jön velünk szembe - afféle álmos portugál kisváros benyomását kelti a régió központja.
Útközben esetleg bedobhatunk egy kávét és néhány helyi édességet, amit ovos mole-nak neveznek. Ez igazából kikevert tojáskrém különböző formájú ostyákba töltve, mondani sem kell, egy mázsa cukorral nyakon öntve. Szerintem annyira finom, amennyire Sas József vicces, de a polkorrektebb megfogalmazás úgy hangzik: vannak finomabb portugál édességek is.
Aveiró belvárosát szépen felújították, már-már zavaró is Porto roskadozó eleganciája után, hogy itt élénk színű festék tündököl a csempékkel kirakott házakon. A koszos vízben a velencei gondolákra emlékeztető hajók sorakoznak, melyek orrán pajkos rajzok kaptak helyet.
A városban egykor nagy tradíciója volt a sós víz lepárlásának, kis autózással a határban még most is látni ilyen földeket. Emellett van szerény halpiac és néhány étterem, de pár óra alatt tényleg mindent megmutat magából Aveiró, ezért érdemes továbbállni. Az óceán csábító szelének amúgy is nehéz ellenállni.
Bár könnyen értelmezhető és megbízható a buszközlekedés, kocsival azért jobban jár az ember, gyorsabban és többet mozoghat. Nekünk busz jutott, de így is elértünk 1 óra alatt Sao Jacintóra, ahová a busz után még egy kis kompozás is szükségeltetik.
Sao Jacinto a kihaltsága ellenére is izgalmas hely. A kikötő egy tipikus mediterrán falucska benyomását kelti, ami egy nagyon szeretetreméltó benyomás.
Szeptemberben néhány szörfösbe belefutni, de alapvetően kihalt út vezet az óceánig, épp csak ördögszekeret nem fúj a meleg szellő az utakon. Itt a bringa lehet a legnagyobb fegyver, de valahogy nem láttuk sorakozni a kerékpárkölcsönzőket a strand felé kullogva. Ellenben napszívta retró graffitiket igen.
A sziget dűnéi nemzeti parknak számítanak, rengeteg madárfaj található itt, így a szörfös ornitológusok nem túl népes táborának ez a hely maga a bizsergés. A szárnyasok inkább azt a partszakaszt kedvelik, ahová az az 5-6 emberke sem merészkedik, aki ottlétünkkor jelen volt a strandon.
Nem véletlen, hogy sokkal inkább világvége hangulat uralkodik Sao Jacintón, mint a földrajzi szempontból a kontinentális Európa legnyugatibb pontjának számító Cabo da Rocán, mivel itt nincsenek szelfizők, csak a meleg homokban fészkelő helyiek. Olyan az egész, mint egy atomvillanás utáni Los Angeles. Aki strandozni szeretne, annak érdemesebb Algarve felé venni az irányt, de egy kis óceáni meditációért ez is tökéletes kitérő.
Még több Portugália:
Lisszabon / Lisszaboni babakórház / Sintra és Cabo da Roca
............................
Kövesd a tizen2 blogot. Hidd el, jó lesz!