Sokak szerint Olaszország Róma alatt kezdődik. Mások szerint minél délebbre megyünk, annál esszenciálisabb Itáliát találunk. Ebből kiindulva Szicília a "dél-olaszság" teteje, és bár decemberben nem lehet a nyárba menekülni, azért itt akkor is nyár van, ha egy téli kabát elkel napnyugta után. 
Bár a sziget méretét tekintve nagyjából Magyarország negyedét teszi ki, mégis úgy el lehet ropogtatni két hetet a körbeutazásával, mint egy csomag grissinit a vino de la casa mellé, amíg nem érkezik a vacsora. Ehhez képest 3 nap tényleg csak egy kis ízelítőre elég, az ínséges téli mínuszokban azonban ez is tökéletes.
Az idő szűke miatt nem is variáltuk túl a villámtámadást: 2 nap Szirakúza, 1 nap Taormina és Catania. Bár az arányokon utólag változtatnék (Szirakúza igazi egynapos város, Catania pedig a rossz híre ellenére több időt érdemel), ez egy egész korrekt szicíliai kezdőcsomag, a 3 város ugyanis 3 teljesen más karakter: Szirakúza egy szimpatikus nyaralóváros viszonylag nagyobb óvárosi résszel, Taormina elképesztő kilátással kecsegtet, de kis mérete miatt steril turistacsapda, míg Catania az a hely, ahol az élet lakik.
Kezdjük Szirakúzával, ahová egyenesen a cataniai reptérről is indulnak buszok. Alig több mint 1 óra zötyögés az Aeroporto di Catania-Fontanarossáról, és már sétálhatunk is az Ortigia sziget felé, ami a jól elhatárolt helyi óvárosi rész tipikus szűk utcákkal, váratlanul támadó robogókkal, 10 fokban is fagyizó helyiekkel és a sikátorokban terjengő friss öblítőillattal. Fent pedig mindig vár valami meglepetés...
És igen, valóban van macskaszar és szemét az utcán, de aki a tiszta járdák miatt utazik külföldre, az nem is érdemli meg ezt a mocskosan gyönyörű szigetet.
Szicíliával kapcsolatban további két klisé ugrik be az embernek: narancs és maffia. Annyit elárulhatok, hogy maffiózókkal senki sem fog találkozni, hacsak nem nyit hirtelen felindulásból egy sajtkereskedést, de a helyiek szerint továbbra is meghatározó a sötét erő a szigeten, pedig köszönik, nélkülük is van elég bajuk.
Narancsba viszont szinte lehetetlen nem belefutni: míg Bariban mindenhol olajfákat, Nápoly környékén és az Amalfi-parton pedig citromültetvényeket látni, úgy itt a végtelen narancsligetek látványa nyugtatja a szemeket a településeken kívül, sőt, a városokban is a legváratlanabb helyeken bukkan fel néhány fa. Na jó, ott azért nem.
Ortigiában az első út a templom utáni legfontosabb közösségi helyre, a piacra vezet, ahol például az imént említett narancsligetek legszebb darabjait kaphatjuk meg szimpatikus összegekért. Ennél sokkal látványosabbak a hatalmas kardhalfejek, melyek árnyékában a tenger színe-java hever jégágyon. A piac még zárás után is inspiratív hely, és ekkor legalább tolongás nélkül vehetjük szemügyre a részleteket.
Van egy bolt, ami akkor is nyitva van, amikor az árusok már elpakoltak és a maradék halak már a halakkal alszanak, vagy éhes macskaszájak vendégszeretetét élvezik. Andrea világhírű street food fellegvára, a Caseificio Borderi kihagyhatatlan állomása kell hogy legyen egy szirakúzai gasztrotúrának, a mester ugyanis 5 euróért a világ legjobb alapanyagaiból improvizál óriási szendvicseket. Bármely napszakban minimum egy órát kell sorakozni, de megéri, mert elképesztő pecorinokat, marinált paprikát, aszalt paradicsomot, bivaly mozzarellát és az isten tudja, mi minden földi áldást kóstolhatunk, szóval mire elérünk az 5 eurós szendvicsünkig, már tele is leszünk Szicília esszenciális ízeivel.
Szirakúza, második felvonás a szünet után. Addig is lehet nézelődni...
Kövesd a tizen2 blogot, hogy ne maradj le!
Bari, Matera és Polignano a Mare csak egy kattintásra.
